Luki András

– 19 éves voltam, amikor edző lettem Teskándon. Ott kerültem bele először a női focicsapat életébe, és csodás három évet töltöttem el velük, mely idő alatt rengeteget tanultam. A labdarúgás már előtte is meghatározó volt az életemben, az edzőség mellett itthon és Ausztriában is játszottam.

– A női foci után egy darabig nem edzősködtem, csak játszottam, majd volt egy komolyabb sérülésem Ausztriában, így hazajöttem; ekkor kértek fel, hogy legyek a 7-8 éves gyerekek edzője, szintén Teskándon. Ez új dolog volt, és hatalmas kihívás. Akkor 10-12 játékossal kaptam meg a korosztályt, s a létszámot sikerült egy év alatt megdupláznunk – azt gondolom, ez fantasztikus visszajelzés egy edzőnek, s nekem nem is kellett ennél több. Ez is nagyon lelkiismeretes munka volt számomra, igazán szerettem. Ugródeszkaként tekintek vissza erre az időszakra, és hálával gondolok Zsuppán Krisztiánra, akinek sokat köszönhetek. 

– Később megkeresett a ZTE, ahol szintén nagyon szép három évet töltöttem el, mint az U10-es fiúk edzője. Később az U14 lányok csapatát is elindítottuk a régiós bajnokságban, és az U19-es lánycsapatot is edzettem párhuzamosan. Végül el kellett engednem a fiúkat, és csak a fiatal hölgy játékosokra koncentráltam. Ez időszak alatt is rengeteget tanultam, Kaj András, a mentorom száz százalékban mellettem állt, akitől rengeteget tanultam és akinek szintén nagyon sokat köszönhetek.

– Győrből és Szombathelyről is felkerestek, végül a szombathelyi Illés Akadémia mellett döntöttem, ahová az U15 női csapatához vezetőedzőként kerültem, immár három éve. Visszatekintve, ez egy nagyon jó döntés volt. Csertői – Juhász Anitának, női szakágvezetőnknek köszönhetően nyáron – csatlakozva a már működő fiú programhoz –  létrehoztunk egy tehetségközpontot a lányok részére is Gyenesdiáson: jelenleg ezt a projektet koordinálom, mint egyéni képző, ide csatlakozott be a Vonyarcvashegy F.C. két leány futballistája, Szemán Hanna, és Borsos Odett. Az Egyesület elnökével, Borsos Tamással gyorsan megtaláltuk a közös hangot, hisz mindketten a gyermekeket részesítjük előnyben, szoktuk mondani: “Ők a főszereplők”. Hosszú távú tervünk, hogy minnél több kislányt integrálhatunk Vonyarcvashegyről is. Játékosmegfigyelőként is tevékenykedem Zala és Somogy megyében. Itt teljesen megtaláltam magam. A környékbeli egyesületeket összefogtuk, és az ott játszó lányoknak tartunk pluszképzést, ami az akadémia égisze alatt működik. Aki tehetséges és ügyes,  annak az Illés akadémia korosztályos csapataiban versenyzési lehetőséget biztosítunk. Ez egy nagyon jól működő rendszer, jelenleg 15 lánnyal dolgozunk együtt Gyenesdiáson, Sümegen pedig szintén 15-20 kislánnyal.

Fontos a szülő-edző-gyermek háromszög

– Munkám során fontos számomra, hogy jól működtessem a szülő-edző-gyermek háromszöget. Ha ez jól működik és megvan a harmónia, sokkal könnyebb és hatékonyabb a munka. Ez pedig nem csak a játékos fejlődésére hat pozitívan, hanem a csapatéra is.

Az utánpótlásban megtaláltam önmagam.

– A női fociban tudok leginkább kiteljesedni. Szerintem a legfontosabb, hogy szeressük, amit csinálunk. Jelenlegi célom, hogy a mostani tudásomat folyamatosan fejlesszem, és hogy minél több tehetséges utánpótlás játékost be tudjunk integrálni az akadémiai rendszerbe.

Noé Dávid

12 éve foglalkozom gyerekkel a labdarúgáson belül. Egy kis faluból, Várvölgyröl kerültem Hévízre, ahol óvodás kortól 11 éves gyerekekig szereztem tapasztalatot, majd a ZTE hez kerültem, ahol 13 éves srácoknak lehettem a vezetőedzőjük. Onnét Szombathelyre, az Illés Akadémiára kerültem,  ahol már főállású labdarúgó edző lehettem és 13 majd 14 éves gyerekek vezetőedzője voltam kiemelt bajnokságban.

 Minden klubnál rengeteg tapasztalatot és tudást gyűjtöttem, amiért a mai napig hálás vagyok minden vezetőnek, kollégának, gyermeknek és szülőnek, illetve unokatestvéremnek aki a szakmai mentorom volt. Közben végeztem az edző liszenszeket és 2019-re eljutottam az UEFA A végzettségig, hazai csapatok mellett,külföldi klubboknál is jártam tanulmányi útakon, FC Barcelona, Espanyol, Redbull Salzburg, az ott megszerzett tudás halmazt a mai napig használom, de ami ennél sokkal többet ér, az a sok tapasztalat, amit az évek során gyűjtöttem a gyerekekkel kapcsolatban. Ezzel próbálunk most segíteni szülőknek és gyerekeknek a Balaton-part környékén. 

2019-ben indította el az Illés Akadémia a programot Gyenesdiáson, azzal a céllal, hogy a vidéki srácoknak helybe, vagy minél közelebb hozzuk azt a képzési formát, amiben mi hiszünk. A program lehetőséget nyújt az akadémiàn edzeni a kiválasztott gyerekeknek, illetve, aki azt a célt tűzte ki, hogy Szombathelyen, az Akadémián szeretné folytatni és az ottani képzésbe is sikeresen beilleszkedett, az nagy örömünkre bekerült az Akadémiára. Aki más utat választott, nekik sem engedjük el a kezét, járhatnak edzésre hozzánk is és ha bármiben tudunk, segítő kezet nyújtunk. Idén januárban Vonyarcvasheggyel is hosszútávú megállapodás született, így elindultak ezen a településen is a foglalkozások, heti egy alkalommal, kezdő csoporttal, ahol rengeteg ügyes és lelkes srác futballozik, ami a helyi szakemberek munkáját nagyszerűren minősíti. 

A program keretein belül immáron 63 játékos vesz részt az edzéseinken. Bízom benne és tudom, hogy Gyenesdiás, Hévíz után Vonyarcvashegy is jó választás volt, hiszen rengeteg fiatal szereti a futballt és a vezetőknek, edzőknek köszönhetően a nagyszerű körülmények is adottak. Hitvallásom, hogy nincs lehetetlen, ha igazán hiszünk és szorgalmasan dolgozunk.

Takács Ádám

Kedves Vonyarcvashegyiek

A tavalyi év októberétől kezdtem a munkát  a Vonyarcvashegy F.C-nél U9-13- as korosztályban,  Borsos Tamás kollégám és egyben barátom  megbízásából.  Az edzői pályám 2020-ban indult a Keszthelyi Haladás-nál, majd 2023 februárjától  a  Gyenesdiási Kinizsi Sk-nál is elkezdtem az egyéni képzését a hálóőröknek,  szintén ezekben a korosztályokban. 

Párhuzamosan a keszthelyi munkámmal itt is számítanak rám az utánpótlásban. Tamással régóta beszéltünk már arról, hogy mennyire kevés a kapusedző, pedig milyen nagy szükség lenne rájuk a csapatoknál. Ellátogattam egy-egy edzésre, felmértem a futballisták  szintjét, a játékosok és az edzőkollégák is bizalommal fogadtak,  majd elkezdtük a közös munkát. Munkának nevezem, de a hobbim és a hivatásom is egyben. Öröm átadni a kis kapusoknak a tudásomból, majd azt mérkőzéseken, tornákon viszontlátni. Hiszem, hogy a kitartó munkával és segítségemmel magas szintre juthatnak  ebben a csodálatos sportban. 

Végezetül pár gondolat, ami jellemzi a belsőmet:

Az életünket a szabályok és erkölcsi keretek híján nehéz lenne megfelelő mederbe tartani, így az egyik legfontosabb szabálynak tartom azt hogy mindig adj vissza.

Mindegy milyen utat jártál be életedben, mindig találnod kell időt és módot  arra, hogy valamit visszaadj. Valamit a közösségednek, valamit a városodnak,  vagy az országodnak. 

Elérni a gyerekekhez és segíteni őket abban, hogy megvalósítsák az álmaikat, nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi amit valaha az életben csináltam.